Rékasi Károly Ady-estje – Székesfehérvár

Ady-est egy részben

„Sose veszi észre a világ, mikor egy messiása meghal.” – Ady Endre (1877-1919) szavai ezek, aki a magyar költészet, mi több, a hazai közéleti újságírás kiemelkedő alakja, a XX. századi szellemi élet egyik géniusza. Versei, írásai a társadalmi haladást, a nehéz körülmények között élő embertömegek érdekeinek felismerését sürgetik. Hazafi és lázadó, magyar és európai gondolkodó, a francia forradalom lelkületének tovább éltetője. Az örök szerelmes, az örök forradalmár, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének örök képviselője, aki mindenét adta az imádott asszonyokért, az embernyomorító viszonyok feltárásáért, miközben saját életkörülményeiben sohasem tudott megnyugvást találni. Körülrajongott és irigyelt, csodált és gyűlölt zseni, az emberi és közösségi örömöt és fájdalmat örökérvényűen kifejező látnoki költő. Nyughatatlan, soha nem nyugvó harcos, aki egész életében vágyott a belső békére, a megértésre, a szellemi nyugalomra. „Szeretném, ha szeretnének” – írta fájdalmas óhajtásként. Ez az összeállítás, mely kizárólag Ady Endre szövegeiből építkezik, a jóra és szépre törekvő, magán és közéleti ember örömét és fájdalmát idézi meg, amely érzéseket és gondolatokat a szeretet mindenhatóságába vetett mélyen gyökerező
hite nemesít és emel szinte elérhetetlen szellemi magasságokba. Életének üzenete ma is aktuális. Egy szétzilált, hitehagyott világban a szeretet megértése és gyakorlása által igyekezzünk szebbé és jobbá, becsületesebbé és igazságosabbá tenni világunkat.

Összeállította és szerkesztette: Koltay Gábor